Halálbüntetés Japánban

Halálbüntetés Japánban az Edo-korig

A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása jogi eljárás keretében. A halálbüntetés jogossága vagy jogtalansága napjaink legvitatottabb jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéseinek egyike.Jelenleg a világ országai közül 90 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 11 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, és 32 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább 10 éve nem alkalmazták. 64 állam továbbra is alkalmazza.Japán ezutóbbi csoportba tartozik.
Mint minden kezdetleges jogrendszert,eleinte a japánt is okkult,vallásos elemek,babonák határozták meg;jog,erkölcs,és vallás még nem különültek el egymástól,és minden normát norinak neveztek-egy jóslatnak,ami az istenek akaratát tükrözte.Bizonyos törvénnyel szembeni kihágások jóvátehetők,kiegyenlíthetők voltak rituális megtisztulással(kézmosás,szájöblítés),testi fenyítéssel,száműzetéssel,vagyon elkobzással.
A 4.század körül kínai törvénykezési szokások áramlottak be az országba. Az első japán büntetőjogi kódexet a Tang-kódex alapján alkották meg 718-ban,a Nara korszak alatt,ez volt a Yôrô ritsu .Egészen addig kínzást alkalmaztak,hogy a vádlottakból kiszedjék az igazságot.Olyan bűnökért,mint gyilkosság,lopás,emberrablás,büntetési formák széles választéka járt a vagyon elkobzástól és veréstől kezdve a bebörtönzésen át a halálig.A jog akkoriban még megtorlás alapú volt,és nagy jelentőséget kapott az elrettentés is;a büntetéseknek volt egy büntető,de egy gondoskodó oldala is.De a kínai humanizmus szellemében a régi idők kegyetlen,sokszor csonkítással járó ítéletei eltűntek.A büntetési formákat ebben az időben általános(shokei),és rendkívüli(junkei) büntetésekre osztották.A shokei 5 fajtája:korbácsolás(chi),bottal verés(jou),bebörtönzés(zu) és halál(shi).A halálbüntetést akasztással (kou) ,vagy lefejezéssel(zan) hajtották végre.
A halálbüntetés története érdekes fordulatot vett a Heian korszakban.Bár a kínai hatás továbbra is erősödött,nem vették át tőlük a több,mint 200 féle kivégzési módszert,és kizárólag akasztást és lefejezést alkalmaztak.Ezt sokan a császár nagylelkűségével,és a japán nép nemes,nyájas karakterével magyarázzák.A Nara korszakban Shomu császár ennél is tovább ment:hű buddhistaként felfüggesztette a kivégzéseket.A Heian korszak alatt,818-ban pedig Saga császár döntött úgy,hogy minden lopásért járó halálos ítéletet bebörtönzésre kell változtatni.Mindez tehát a korszak buddhista politikájának tudható be.Azonban nem feltétlenül kizárólag vallási ideológiával magyarázható a kivégzések felfüggesztése,hanem azzal a banális félelemmel is,amit az uralkodók a meggyilkoltak bosszúálló szelleme felé tanúsítottak.A kivégzések csak 1156-ban folytatódtak az erőszakos Hōgen háború alatt.




A buddhizmus nézetei a halálbüntetésről
A buddhizmus nem fogalmaz meg egyértelmű,egyöntetű véleményt a halálbüntetéssel kapcsolatban,híveik között is megoszlanak a vélemények a kérdésben. Az Öt Silából a legelső, a Panca Sila, tiltja az élet elpusztítását. A Dhammapada tizedik fejezete így szól:"Mindenki fél a büntetéstől; mindenki fél a haláltól, ahogy te is. Ezért ne ölj, és ne öless. Mindenki fél a büntetéstől; mindenki szereti az életet, ahogy te is. Ezért ne ölj, és ne öless." Ez tehát egy egyértelmű ellenzése a legsúlyosabb ítélkezési formának,ugyanakkor ahogy a legtöbb szent irattal kapcsolatban, itt is alapvető nézeteltérések vannak az egyes írások értelmezésével kapcsolatban.A fenti tanítás ellenére a buddhista többségű országok nagy részében a halálbüntetés ma is a büntetőjog része,és a történelem folyamán mindig is gyakorolták ezt az ítélkezési formát. Bár a buddhizmus az ölést sem önvédelem, sem pedig bosszú esetén sem fogadja el, elfogadja viszont akkor, ha nagyobb szenvedés megelőzése a cél.Egyes mahajána írások szerint az önvédelemből ölés megmenti a gyilkost a rossz karmától, és jó karmát teremt a védekező számára, feltéve, hogy az illető a könyörületesség szellemében cselekszik. Ezt a japán buddhista tradíció issatsu tasho-nak nevezi, aminek jelentése: "egy (agresszor) megölése sok (ártatlan) életben maradása céljából". A zen buddhizmus egyik fontos szólása: "a kard, ami (igazságosan) öl, azonos a karddal, ami életet ad". Kevés buddhista csoport tiltja meg, hogy buddhisták katonák, rendőrök, vagy farmernek legyenek (ez utóbbit a buddhizmus szintén egy öléssel együttjáró foglalkozásnak tekinti), és egyesek azzal érvelnek, hogy a halálbüntetés engedélyezhető, ha megelőző céllal történik. A megtorló célú halálbüntetést majdnem minden buddhista csoport ellenzi.

A Kamakura korszakra úgy döntöttek,mégis átveszik a kínaiaktól a büntetés végrehajtási rendszerük sokféle kegyetlen módszerét,melyek egészen a Tokugawa korszakig alapjaiban határozták meg a japán rendszert.A szamurájok többnyire mentesültek ezek alól a megalázó halálozási formák alól,helyette seppukura kényszerítették őket.
A konfuciánus ideál az erényes kormányzatról népszerűtlenné,porossá vált.A buke semmibe vette az életet,mivel magának a bushidónak is vezető elve volt a halál elfogadása.Ez a filozófia és légkör vezetett a büntetőjogi eljárások és végrehajtási módszerek megszigorításához,hiszen a bushi és az életszeretet fogalma összeegyeztethetetlennek bizonyultak.A büntetések súlyósbítása,megszigorítása fontos volt ezekben a kapzsi,és jogellenes időkben.
• A kínai mintát követve a kamakurai törvények eltérő mértékű büntetéseket szabtak ki azonos súlyú bűnök esetében az elkövető és az áldozat státuszától függően.Például ha egy szamuráj követett el gyilkosságot,az csak vagyon/birtok elkobzást,vagy száműzetést vont maga után,míg egy alacsonyabb státuszú személynek ugyanezért a tettért bebörtönzés járt.
A Muromachi korszakra George Sansom A History of Japan című könyvében úgy hivatkozik,mint egy korszakra,amelyben több a törvény,és kevesebb az igazság,ugyanis a sengoku jidai alatt a büntetések meghozatala sokszor személyeskedésbe váltott át,inkább tükrözött személyes érdekeket,vagy vált különböző bosszúra éhes személyek eszközévé.A halálbüntetés egyértelmű létjogosultságot nyert.A kivégzési formák között megjelent a keresztre feszítés (haritsuke),a fejjel lefelé történő keresztre feszítés(sakasa haritsuke),a ledöfés lándzsával(kushizashi),a fűrészelés(nokohiki),az ökrök általi szétszakítás/az elítéltet két lábánál fogva két ellenkező irányba tartó ökörhöz kötözték../(ushizaki),vagy ugyanígy jártak el,csak szekerek segítségével (kurumazaki), elégetés(hiaburi),máglyán elégetés(taimatsuaburi),a leforrázás(kama-iri),akasztás(shibarikubi),lefejezés(funkei),és még sok egyéb.Megjelentek a "házi törvények",a kahou-k,vagyis a daimyou-k saját birtokainak keretein belül használatos jogszabályok.Nem számított,ki kezdte a tettlegességig fajuló vitát,a feleséget,gyerekeket,szomszédokat ugyanúgy megbüntették a vétkessel(enza) együtt.
Az elrettentés,példamutatás volt a cél,és a könnyedebb vétkekért is halálbüntetéssel lakoltak,gyakran kínzással súlyosbítva.A büntetjogi rendszer és a büntetés végrehajtás ilyen kegyetlen,és brutális maradt egészen az országegyesítésig.
Egy kis részletezés jól érzékelteti a rendszer extremitását:amennyiben az ítélet lefejezés volt,a vétkest kikötözték egy oszlophoz,átadták a károsultnak,hogy ő maga fejezhesse le.Súlyosabb esetben a lefejezés után a korpuszt még felhasználhatták az új kardok tesztelésére.Az sem volt ritka,hogy a levágott fejet kardra húzták,és lóháton körbevitték a városon,vagy kiállították valahol 3napon és 2 éjszakán át,hogy mindenki láthassa.
A keresztrefeszítés Toyotomi Hideyoshi idejében volt nagyon elterjedt,az európai misszionáriusok között,és a keresztény hitre áttért japánok körében alkalmazták.Keresztrefeszítés esetében a bűnöst két kezénél fogva kiszögezték a keresztre,így a két kezének kellett volna eltartania az egész testúlyát,ami lehetetlen,így néhány óra múlva már a légzés is nehézséget okozott,és végül fulladásos halált halt az illető.A holttestet még 3 napig a kereszten hagyták. Ennek fokozása a fejjel lefelé történő keresztrefeszítés,és a vizi keresztrefeszítés(mizuharitsuke),amelynél apálykor helyezték el a keresztet a vízben,és ahogy jött a dagály,az elítélt megfulladt.
Az Edo korszak A sógunátus hírhedt kivégző helyeket tartott fenn Kozukapparában, Suzugamoriban, és Itabashiban.Kozukappa jelenleg a tokiói Minami Senju vasútállomás délnyugati kijáratához közel található.Becslések szerint 100.000 és 200.000 embert végeztek itt ki.Csak egy része maradt meg a helynek,az Enmeiji templomhoz közel,többnyire betemették a vasúti sínek. A Tokiói Egyetem munkatársai régészeti és morfológiai kutatást végeztek a helyszínen:koponyákat találtak itt eltemetve,amelyek megerősítették a végrehajtási módszereket.A Kozukappara 1651-ben kezdte meg működését , és egészen a Meiji időszakig működött,amikor is a kivégzéseket szüneteltették, hogy megpróbálják meggyőzni a nyugati hatalmakat, hogy vessenek véget az egyenlőtlen szerződéseknek Hashimoto Sanai, Yoshida Shoin és még sokan mások lettek kivégezve a Kozukappara falai közt az Ansei tisztogatások során.Egy másik híres kivégző hely volt Suzugamorinál,Shinagawában.Mindkét helyen elszórtan lehet találni sírköveket és emléktáblákat.

Az Edo/Tokugawa korszak fő törvénykönyve az 1742-es Osadamegaki Hyakkajou.A 103 rendelkezésből 35 a halállal megtorolandó esetekkel foglalkozik.Halálbüntetés járt a gyilkosságért,gyújtogatásért,lopásért és a bakufu törvényeinek megszegéséért.Ugyanezt érdemelték a hitelekkel spekulálók,akik hamis papírokat használtak.A törvénykönyv említést tesz olyan eseterkről,amikor olyan személyeket végeztek ki,akik vakoktól,bénáktól,vagy utazóktól loptak,vagy lopott árukat adtak el.Halál várt a zsarolókra,emberrablókra,valótlan dolgokat állító vádaskodókra.Halálbüntetést szabtak ki a gyermekét meggyilkoló szülőre,a fiatalabb testvérét,unokaöccsét,unokahúgát megölő személyekre,és a gyilkost rejtegetőkre,azokra,akik elmenekültek a bebörtönzés vagy száműzetés elől.
A leggyalázatosabbnak megitélt bűntetteket keresztrefeszitéssel torolták meg.A törvénykönyv tanúsága szerint igy jártak el egy házasságtörő asszonynál,aki megölte a férjét.Kereszten végezték a mesterüket,vagy szüleiket hamisan vádlók,az arany vagy -ezüstérméket hamisitók,és azok,akik megsebesitették,vagy megpróbálták megölni a szüleiket,vagy mesterüket.
Lefejezték a parasztokat,akik fellázadtak földesuruk ellen,vagy megszöktek.Ez a sors várt a hajós kapitányokra,akik eltűntnek,elsüllyedtnek nyilvánították a rakományukat,majd eladták az igy lopott szállitmányt.
Tehát megállapithatjuk,hogy szigorúbban büntették az alacsonyabb rangúak részéről feljebbvalóik rovására elkövetett vétkeket,mint forditott esetben,vagy abban az esetben,ha azonos rangúak kárositották meg egymást.
Az idősebb,a felmenő,tanár vagy mester iránti tisztelet és elkötelezettségen alapuló konfuciánus etika különösen hangsúlyos volt az Osadamegaki 71.cikkelyében,ami az élet és a végtagok ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozik.Ha egy mulasztásból,figyelmetlenségből fakadó tűzesetben életét veszti a vétkes valamely szülője,akkor halált érdemelt,de ha csak egy testvére halt meg,abban az esetben csak száműzték.
Szigorúan büntettek mindennemű vétkezést a kormányzat szabályai ellen,ilyen volt például az a szabály,miszerint a daimyou-k feleségei nem hagyhatják el a várost.Ellenkező esetben elkerülhetetlen volt a halálbüntetés a feleségre nézve.Szintén kemény büntetés várt arra,aki az állám pénzéből gyarapitotta a saját vagyonát,tehát meglopta az államot.
A nők alárendelt helyzete egyértelműen kitűnik az Osadamegakiból,ami biztositotta a jogot egy megcsalt férjnek a hűtlen feleség és partnere életének kioltására,ellenben egy hűtlenkedő férj nem számitott bűnösnek.Emellett a kinai jogrendszerrel ellentétben a japánok nem büntették a testvérek közötti vérfertőzést,ellenben a szülő és gyermeke közötti szexuális kapcsolatot már szankcionálták.
A mai viszonyokhoz képest a törvénykönyv bővelkedik furcsa elemekben:például 15 év alatti gyerekeket is felelősségre lehetett vonni a tetteikért,habár kérhettek enyhítést bizonyos esetekben.A részegség,vagy egyéb módon elért módosult tudatállapot nem befolyásolta a büntetés mértékét gyilkosság vagy egyéb erőszakos tett esetén.A mentális defektek bizonyos esetekben enyhítő körülményt jelenthettek, mégpedig gyújtogatás,vagy gyilkosság esetében,kivéve ha rokont ölt meg az illető.A nőknek néha alacsonyabb büntetéssel kellett szembenézniük,különösen a várandósság bizonyult enyhítő körülménynek.
Az ítéletet negatívan befolyásoló tényező volt a mohóság,élvhajhászás,bosszúvágy,tolvaj szándék,eltervezettség.A kiszabott büntetést kedvezően befolyásolta,ha a tettes hirtelen felindulásból,előre nem eltervezve követte el a bűncselekményt.Azt is méltányolták,ha valaki önként feladta magát.
Az ítéletet csak azután hozták meg,hogy a vétkes színt vallott,vagy pedig erőszakkal kicsikarták belőle a vallomást.Ha a vádlott részéről nem hangzott el a kívánt vallomás,hajlamosak voltak megfenyegetéshez folyamodni.Ha ez sem járt sikerrel,hoszú távú kínzást vetettek be.A japánok ezen a téren is megdöbbentően kreatívnak bizonyultak:általában egy négylépéses módszert alkalmaztak,aminek egységeit fantázianévvel láttak el,pl.kőölelés.
A Ka-keiritsuban a halálos ítéletet érdemlő tetteken belül is kategoizáltak: lázadás és a felségsértés,sarlatán szavak használata és sarlatán írások létrehozása,egy jelentős szentélyből való relikvialopás,császári dokumentumok ellopása,bűnrészesség rabok megszöktetésében,ökrök vagy lovak elrablása,nőrablás és eladás,fegyverhordozó elleni erőszak,hivatalnok elleni erőszak,veszekedés egy alacsonyrangú és egy rónin között,tanár,mester,közeli hozzátartozó,szülő,nagyszülő elleni erőszak,házastársak közötti erőszak,emberölés;szülő,nagszülő,közeli hozzátartozó,mester,tanár elleni erőszak,házasságtöréses gyilkosság,három vagy annál több ember megmérgezése,testi sérülés okozása fegyverrel vagy méreggel,nem szándékos,balesetből fakadó gyilkosság,hamis feljelentés,letartóztatási parancsnak való eleget nem tevés,nemi erőszak,nemi erőszak és gyilkosság,családon belüli nemi erőszak,árulás,hamisítás.A kivégzési módszerek némiképpen konszolidálódtak akasztásra,lefejezésre,vagy gyújtogatás esetén elégetés.
Ezeket a törvényeket sem volt kötelező kihirdetni.A gyakorlatban közigazgatási rendelkezéseket alkalmaztak büntetőjogi ügyekben,és az Osadamegegaki alkalmazását elvetették.
A Meiji korszak első egységes büntető törvénykönyve a Shinritsu Kouryou,amit 1870 decemberében adtak ki,és 1871 januárjától alkalmazzák.A törvénykönyv a régi feudális hagyományokkal való leszámolást,és a jogrendszer új körülményekhez való alkalmazkodását jelentette.Az alkotók újfent a kínai jogi hagyományokra hivatkoztak,és a Ming illetve a Qing dinasztia büntetőjogi modellje alapján alkották meg ,következésképpen az új jogrendszer közel állt az egy évezreddel korábbi Taihou törvénykönyvhöz.Ezzel együtt kitartott a feudális Japán társadalmi megkülönböztetése mellett.
Végülis az új japán büntetőjogi rendszer megalkotásával megbízott bizottság tagjai felmérték,hogy a büntetés igazi lényege nem a kegyetlenségben és könyörtelenségben rejlik.Betiltották a Tokugawa korra oly jellemző barbár kivégzési módszereket.Csökkentették a halálos ítéletek számát,visszafogták az emberetelen kínzásokat,korbácsolós vallatásokat,és az ítéleket inkább bebörtönzésben és kényszermunkában határozták meg.
Ez a hagyományos minták alapján szerkesztett törvény tehát hamarosan elavult,és 1873-ban alapos vizsgálatnak vetették alá,majd felváltotta a Kaitei Ritsurei. (A megújított közigazgatási és büntetőjog,érvénybe lépése 1873 májusában)
Bár szorosan kapcsolódik a Shinritsu Kouryouhoz,új ideákat dolgozott fel,és megszüntette a korábbi törvény rendeleteit,amik már nem állták meg helyüket.Az új értelmezések,kiegészítések,javítások kivétel nélkül a mérséklődés és a racionalitás irányába mutattak.
Az európai és észak-amerikai jogi elvek és humanitárius eszmék mélyreható hatása vezetett a halálos ítéletek számának további csökkenéséhez,a testi fenyítéssel szinte teljesen felhagytak,tehát amit Európából importáltak,egy átmenet volt a szigorúan morális alapú ítéletekből a büntetőjog pusztán jogi felfogásáig. Azonban az egész Kaitei Ritsureinek még volt egy nagyon tradicionális szemléletmódja,ami a hagyományos,gondosan kidolgozott konfucianista esetjogból táplálkozott.
Ahogy láthattuk,a Meiji korszak első évtizedeit az a buzgó törekvés határozta meg,hogy az egész országot,beleértve a jogrendszert is,a Nyugathoz idomítsák.Jól lehet,ami más népeknek évszázadokig tartott,az a fejlődési folyamat Japánban néhány év alatt lezajlott.Ebben a folyamatban az 1882-es Büntetőjogi törvénykönyvnek sem volt tovább maradása,hamarosan elavulttá és alkalmazhatatlanná vált.Az első felülvizsgálási próbálkozások 1883-ban voltak,végül pedig 1908.január elsején léptették életbe a Kaisei Keihou-t,melynek jelentős része a mai napig használatban van.
A törvénykönyv a kötelező halálos ítéleteket két csoportra osztotta,melyek közül mindkettő az uralkodói házzal kapcsolatos.Kivégzés járt minden támadásért vagy támadási kísérletért,ami a császár,a császár édesanyja,a császárnő,a
korona herceg,vagy annak fia ellen irányult.A 77.cikkely a legsúlyosabb büntetést írja elő a zendülőknek,kormányellenes felkelések vezetőinek,azoknak,akik állami területeket akarnak megszerezni maguknak,vagy egyéb módon szegik meg az alkotmányt.
Háború esetén halál várt azokra,akik lepaktáltak az ellenséggel,kémkedtek nekik,vagy fegyverekkel,javakkal,esetleg személyes részvételükkel segítették őket.A 119.cikkely kimondja,hogy vonat vagy hajó megrongálását,vonat halált okozó kisiklását vagy hajó elsüllyesztését elősegítő személyeket hallálal kell bünetetni.Így jártak el a halált okozó sérülés/nemi erőszak/rablás elkövetőjével szemben is.A fentiekből megfigyelhetjük az egyszerűsítésre,rövidítésre való törekvést,ahogyan az igazságszolgáltatási diszkréció,körültekintés is teret kapott. Megszüntették a bűncselekmények korábbi,francia típusú hármas felosztását,és az egyszerűsítés jegyében hat fő büntetési formát határoztak meg:1.)halálbüntetés(shuukei): A halálbüntetés végrehajtását kizárólag akasztáshoz kötötték;és a titoktartás elvén sem változtattak.(11.cikkely) 2-3-4.)három féle bebörtönzés:-fegyház(chó-eki),-elzárás(kinkó), -őrizet(kouryuu) A fegyház- vagy börtönbüntetés lehet határozott tartamú vagy életfogytig tartó. A fegyházbüntetésre ítélteket az elzárásukat töltőktől elkülönítve helyezik el egy büntetés-végrehajtási intézetben és ott kötelező munkát kell végezniük. A határozott ideig tartó szabadságvesztés minimuma 1 hónap, maximuma 15 év, a büntetés szigorításával ez elérheti a 20 évet is, enyhítéssel pedig 1 hónap alá is csökkenhet. Elzárást alapvetően politikai tekintetű ügyek és gondatlanságból elkövetett bűncselekmények esetén szabnak ki. Az elzárás is határozott ideig vagy életfogytig tarthat,de munkakényszerrel nem jár együtt. Az őrizet időtartama legalább 1 nap és legfeljebb 30 nap. Ezt a büntetési nemet gyakorta a pénzbüntetés váltja fel. Ez azzal is magyarázható, hogy a törvény által előírt, az őrizetre alkalmas intézményeket nem hoztak létre és így ezeket a büntetéseket a rendőrségi fogdában hajtják végre. 5-6.)kétféle pénzbírság:a bakkin és a karyou. Fizetésképtelenség esetén az elítélt dologházakban munkával törleszthetett.
A végső ítélet kimondása az igazságügyi miniszter jogkörébe tartozott,amit egy ügyész és egy bíró jelenlétében tehetett meg.
Az első világháborút követő években a Nyugaton egy elnézőbb,engedékenyebb tendencia mutatkozott meg,de Japán a másik utat választotta."A Jogrendszer Ideiglenes Bizottság"(Rinji Housei Shingikai) 1922-ben alapították azzal a céllal,hogy figyelembe véve Japán "páratlan moralitását,jó szokásait,erkölcseit",kimondja a Büntető törvénykönyv revíziójának szükségességét.A büntetőjog tudományában uralkodó akkori trendekkel szembefordulva Japán az 1940-es törvénytervezetében nem írta elő a halálbüntetés eltörését,ezzel szemben ugyanabban az évben egy másik a "Bizottság a Büntetés-Végrehajtási Jog Megreformálásért" (Kangoku-hou kaisei chousa iin-kai) nevű szervezet éppen a halálbüntetések növekvő arányáról tett közzé egy tervezetet.Bár egyik tervezet sem lett engedélyezve,a növekvő nacionalizmus és militarizmus nyomában és az igyekezetben,hogy elnyomjanak minden potenciális felforgató mozgalmat,különféle speciális törvények léptek életbe,mint a Biztonsági törvény,és a Döntőbírósági törvény(1900).
A Taisho korszak alatt folytatódott ez a szociálplitikai helyzet a biztonságpolitika megerősítésének tekintetében.Az állítólagos veszéllyel való leszámolásért 1926-ban létrehozták az Általános Béke és Rend törvényt (Chian iji-hou),és 1928-ban annak rendelkezései tovább szigorodtak,már sokféle bűncselekmény kísérletért is halál járt.
A háború alatt,ami a mandzsúriai incidenssel keződött(1931) és az 1941-es Pearl Harbouri rajtaütést követően a hidegháborúban szélesedett ki,Japánban virágzott a halálbüntetés.Az ítéletek arányaikban is egyre nőttek,és súlyosbodtak is.Ezekben a militarista szellemben eltelt években a lakosság részéről sem voltak kezdeményezések a halálos ítélet eltörlésére.




Kivégzések a modern időkben
Jelenleg két olyan bűncselekmény van,aminek elkövetése halálbüntetést vonhat maga után a szigetországban:az emberölés és a hazaárulás. 1946 és 1993 között, a japán bíróságok 766 embert ítéltek halálra (köztük kis számban kínaiak,dél-koreaiak,és malájok is előfordultak), akik közül 608 személyt ki is végeztek. A halálbüntetést általában akkor írják elő,ha az elítélt a többszörös gyilkosságot még egyéb súlyosbító tényezőkkel is terhelte.
A Japán Büntető Törvénykönyv 475.cikkelye szerint a kivégzést legkésőbb 6 hónappal azután végre kell hajtani,hogy a fogoly igazságügyi miniszternél történő végső fellebbezését visszautasították.Azonban a kegyelmi vagy újratárgyalási kérvény időszaka alatt az elítélt mentesül ezalól a szabály alól.Ezért a gyakorlatban az jellemző,hogy a fogoly a siralomházban marad 5-7 évig,ritkább esetben akár 10 évnél is tovább.Kirívóbb eset is történt már: Sadamichi Hirasawa 32 évig várhatta a halálos ítéletének végrehajtását,végül természetes halált halt 95évesen.
Sadamichi Hirasawa 1949. január 26-án a Teikoku Imperial Bankot próbálta kirabolni. Zárás előtt érkezett a bankba orvosnak adta ki magát és amőbás dizentéria elleni orvosságot itatott 14 banki alkalmazottal, mert a kerületben éppen járvány volt; 13 alkalmazott halt meg. A zsákmánya 180 ezer yen volt.

Jóváhagyási procedúra
Miután a végső fellebbezést elutasította a Legfelsőbb Bíróság,a tárgyalás teljes nyilvántartását elküldik a Főügyészségnek. Mindezek alapján a hivatal főügyésze jegyzőkönyvet vesz fel,és továbbítja azt az Igazságügyi Miniszternek.Ezt a jelentést,vagy jegyzőkönyvet felülvizsgálja az Igazságügyi Minisztérium bűnügyi nyomozó irodájának egy szakértője,kutatva az esetleges perújrafelvételi,vagy kegyelmi lehetőségek után,illetve megvizsgálja az esetlegesen felmerülő jogi problémákat,mielőtt a halálos ítélet jóváhagyásra kerülne.Miután minden ponton felülvizsgálta az ügyet,a tisztviselő ír egy végrehajtási javaslatot,aminek át kell esnie a Bűnügyi Nyomozó Iroda jóváhagyási procedúráján is.Ha az elítélt a bűncselekmény elkövetésének idejére mentálisan beszámíthatatlannak nyilváníttatik,a javaslatot visszaküldik a Bűnügyi Nyomozó Irodának.A végső jóváhagyást az Igazságügyi Miniszternek kell aláírnia.Amint a végső jóváhagyást aláírják,a végrehajtásra körülbelül 1 héten belül sort kell keríteni.A büntetőtörvénykönyv 71.cikkely 2.pontjának értelmében,a végrehajtás nem történhet meg nemzeti ünnepeken,szombaton,vasárnap,vagy december 31 és január 2.között.A végrehajtás dátumát titokban tartják még az elítélt és az áldozatok családja előtt is.

Siralomház
A japán siralomházi fegyencek Sapporo,Sendai,Tokyo,Nagoya,Osaka,Hiroshima,Fukuoka fogvatartó központjaiban vannak bebörtönözve. A kivégzésre várva a siralomházban nem minősülnek a Japán Igazságszolgáltatási Rendszer rabjainak,és a létesítmények,amikben fogva tartják őket,nem minősülnek börtönnek.A többi japán fogollyal szemben nekik szinte egyáltalán nincsenek jogaik.A rendszer jellegében jóval keményebb,mint a hagyományos japán börtönökben.A fogatartottak magánzárkákban tengődnek,és nem kommunikálhatnak társaikkal.A mozgást csak heti két alkalommal engedélyezik nekik,és a saját cellájukban sem tehetnek meg akármit.Nem használhatják a televíziót,és csak három könyvet tarthatnak a cellájukban.A látogatások mind családi,mind jogi képviselők részéről szigorúan korlátozottak.
Végrehajtás
A végrehajtás kizárólag kötél általi halál formájában történhet meg a Fogvatartó Központ speciálisan erre a célre elkülönített helységben.Miután kiállítják a kivégzési határozatot,az elítélt csak a kivégzése reggelén szerez tudomást a végrehajtás időpontjáról.Ezen a napon megilleti őt az utolsó vacsora joga.A családot és a jogi képviselőt a továbbiakban nem informálják,csak a kivégzés megtörténte után.2007.december 7. óta a hatóságok kiadják a kivégzett fogoly nevét,életkorát és a bűncselekmény jellegét.
2009 januárjában 95 embert várt kivégzésre Japánban.Média jelentések szerint négy halálosoron lévő személyt kivégezték Tokióban, Nagoyában és Fukuokában 2009 januárjában,és további hármat akasztottak fel július 31-én.Összesen kilenc elítélt gyilkost végeztek ki 2007-ben.Három halálos ítélet végrehajtás volt 2007 augusztus 23-án,négy 2006 december 25-én,egy 2005-ben,és kettő 2004-ben.
Halálos ítélet kiskorúaknak
A Gyermekjogi Egyezmény és A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is tiltja a 18 év alatti személyek halálbüntetésének végrehajtását,és a japán Ifjúsági Törvény 51.cikkelye is 18 évre teszi ezt a minimum korhatárt.Bár a kiskorúak(20év alattiak) halálraítélése ritka Japánban,főbenjáró bűnökért már 18-19 éves személyek is legálisan ítélhetők el.1966 óta kilenc fiatalkorú bűnöző érdemelte ki a halálos ítéletet:Misao Katagiri, Kiyoshi Watanabe, Mitsuo Sasanuma, Fumio Matsuki, Sumio Kanno, Tsuneo Kuroiwa, Norio Nagayama, Teruhiko Seki és Takayuki Mizujiri,melyek közül hetet már végrehajtottak.Watanabe és Seki,akik négy embert öltek meg 19 éves korukban,még siralomházban vannak.A legutóbbi fiatalkorúak ellen hozott halálos ítélet Takayuki Fukuda ellen született meg a hiroshimai Legfelsőbb Bíróságon 2008.április 22-én,aki egy hónnappal a 18.életévének betöltése után megerőszakolt egy anyát,majd csecsemőjével együtt megölte.Fellebbezést nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon, és jelenleg is várja a végső ítélethozatalt.Japánban az elmúlt években többször is előfordultak 14 év alatti gyermekek által elkövetett gyilkosságok,így a hírhedt szaszebói gyilkosság után 16-ról 14 évre vitték le a büntethetőségi korhatárt,de ez a halálbüntetésekre természetesen nem vonatkozik.Fiatalkorúak esetén a személyiségi jogok védelmére nagy hangsúlyt fektetnek,még az elkövetők nevét sem lehet nyilvánosságra hozni,ezért különböző álnevekkel hivatkoznak rájuk a médiában.



Az ellenzők
Az Amnesty International azt állítja,a japán igazságszolgáltatási rendszer túlságosan is a vallomásokra támaszkodik,holott azok kényszer alatt is születhetnek.A 2005-ös Amnesty International jelentés:
"A többséget kényszer alatt született beismerő vallomások alapján küldik halálba.A tévedés lehetősége is jelen van ebben a rendszerben.A vallomásokat általában addig csikarják ki,amíg a gyanúsítottak daiyo kangoku-ban,vagy pótbörtönökben vannak fogvatartva kihallgatás céljából.A gyakorlatban ezek rendőrségi cellák,ahol a vádlottakat a letartóztatás után legfeljebb 23 napig lehet tartani nem államilag finanszírozott jogi képviselettel.Általában 12 órán át is vallatták őket:nem lehetett jelen ügyvéd,nem készülhettek felvételek,és állandó nyomás alatt kellett vallaniuk.Ha valakit egyszer elítéltek,nagyon nehéz újratárgyalást kieszközölni,és a fogolyok évekig halálsoron maradhatnak.
Az Amnesty International a foglyokkal szembeni visszaélésekről is beszámolt:Készültek jelentések fizikai bántalmazásról,alváshiányról,a WC-használat,illetve az élelmiszer és a víz megtagadásáról.Azt is kifogásolták,hogy a fogvatartottak éveket,netán évtizedeket töltenek halálsoron,és együtt kell élniük azzal a tudattal,hogy bármelyik napjukon kiderülhet,hogy az lesz az utolsó.Az Amnesty International szerint a hosszútávú és erős stressz miatt a fogvatartottak pszichésen kikészülnek,és szenvednek az úgynevezett siralomházi tünetektől.Az a tény,hogy a fogolyokat nem értesítik előre a kivégzésük napjáról,az ENSZ Emberijogi Bizottság szerint ellenkezik a Nemzetközi Polgári és Politikai Jogok 2.,7.,10. cikkelyével.
Támogatottsága
A halálbüntetést nagy mértékben támogatja a japán közvélemény-a kormány 1999-es felmérése szerint a lakosság 79,3%-a elismerte létjogosultságát.1953 és 1999 között 34 szavazást tartottak e kérdésben,de még soha nem csökkent 50% alá a támogatottsága.Az 1980-as évek végén 4 nagy horderejű felmentő ítélet született halálsoron lévő elítéltek esetében az újratárgyalást követően,ami megrázta a közvélemény rendszerbe vetett hitét,és mélyen zavarba hozta az Igazságügyi Minisztériumot,ami egészen odáig meg volt róla győződve,hogy ártatlanok elítélése szinte biztosan nem fordulhat elő.1989 és 1993 között, négy egymást követő igazságügyi miniszter megtagadta a kivégzéseket.Odáig a halálbüntetés ellen kampányoló csoportok elhanyagolhatóak voltak,majd ezek a szervezetek egyesültek "Forum 90" néven.Az USA-val szemben,ahol egy állam kormányzója kegyelmet adhat bármilyen az adott államon belül elkövetett bűncselekmény elkövetőjének,az elnök pedig az ország bármely területén elkövetett bűntett elkövetőjének élete felett dönthet,Japánban az igazságügyi miniszternek kell aláírnia a végzést.Nem ritka, hogy egy igazságügyi miniszter nem írja alá a halálos ítéletet,politikai vagy vallási okokra hivatkozva,vagy egyszerűen csak ellenzi a végrehajtást.Ez okozott némi vitát Japánban,néhányan állami kötelességei elhanyagolásával vádolták az igazságügyi minisztert.Például Seiken Sugiura,aki 2005 októbere és 2006 szeptembere között töltötte be a posztot,aki a buddhizmus Tiszta Föld irányzatának követője 2005 október 31-én hivatalosan kijelentette,hogy ő semmilyen kivégzési indítványt nem fog alárírni.Néhány órával később visszavonta a nyilatkozatát,mondván hogy az az ő érzéseit,mint individum reprezentálta,ami nem feltétlenül áll összhangban azzal,ami igazságügyi miniszterként a kötelessége.Azonban tényleg semmilyen kivégzést nem hagyott jóvá igazságügyi miniszterként.
A halálbüntetés kérdése napjainkban vett ehhez hasonló fordulatot,amikor 2009.szeptember 16-án hivatalba lépett Hatoyama Yukio miniszterelnök olyan politikust nevezett ki az igazságügyi minisztérium élére, aki több mint két évtizede küzd az igazságszolgáltatás ezen vállfaja ellen.Japán jelenlegi, mintegy 102 halálraítéltjének sorsa jelenleg a 61 éves Csiba Keikotól, az ország minap beiktatott igazságügy-miniszterétől függ. Habár a politikus egyelőre nem nyilatkozott terveiről, szakértők szerint a halálbüntetés ellenes nézeteiről közismert jogász ideiglenesen leállítja majd az elmúlt időben megszaporodott akasztásokat.Az új miniszter kinevezése érdekes módon egy héttel azután történt, hogy az Amnesty International megrótta a szigetországot. Habár Japánban 1989 és 1993, valamint 2005 és 2006 között nem volt rá példa a szintén humánus nézeteket valló akkori igazságügyi miniszterek miatt,tavaly 15 elítéltet végeztek ki,ami 33 éves rekordnak számít.

Egy ilyen fajsúlyos téma mellett úgy gondolom nem lehet elmenni személyes állásfoglalás nélkül.Ugyanakkor a véleményem ebben a kérdésben kissé nyers,és röviden összefoglalható.Sok minden megbocsátható egy emberi porhüvelybe született lénynek,akinek egész élete arról szól,hogy hibát hibára halmoz,de ha valaki velejéig romlott-márpedig aki egyszer is képes szánt szándékkal elvenni egy személyének semmivel sem ártó ember legalapvetőbb jogát,még pedig az élethez való jogát,az ebbe a kategóriába tartozik-arra nincs mentség.Részemről egyértelműen a halálbüntetés mellett foglalok állást,hiszen felmerül a kérdés,ha az én szeretteimet,hozzátartozóimat érné értelmetlen,kegyetlen halál,vajon nem kívánnék e hasonló sorsot a szörnyűség elkövetőjének?Ha valakivel ilyen tragédia történik,ha szerettét fel nem is támaszthatja egy esetleges halálbüntetés,de hiába is áltatja magát,lelke nem nyugodhat meg igazán,amíg a gyilkost az élők sorában tudhatja.Jól lehet,ez a megtorlás alapú érv kevésbé etikus,de ha valaki ilyet tesz,onnantól kezdve véleményem szerint felesleges etikusságról beszélni. Továbbá mivel szolgálja a társadalmat az,hogy torz lelkivilágú,kisiklott életű,beteg entitások kényelmeskednek el hosszú éveket börtönökben?Fedő kerül a fejük fölé,ételt kapnak,időnként még szórakozhatnak is -ez még normális emberek jelentős százalékának sem adatik meg,és ezeket az aljas embereket végső soron mi,polgáruk tartjuk fenn.Emellett a halálbüntetés eltörlése a gyilkos életét felértékeli az áldozathoz képest.

Források:
Petra Schmidt ,,Die Todesstrafe in Japan" 1995 (Deutsch-Japanische Juristenvereinigung)
Amnesty International honlapja
wikipedia.org „Capital punishment in Japan” & „Kozukappara” szócikk
Why Japan Still Has the Death Penalty? Washington Post,2005.jan.16.(Charles Lane)

Jurta

A jurta,vagyis yurt, török eredetű szó, jelentése ház, otthon. Az Ázsia középtengelyén húzódó sztyeppövezet nomád népeinek élettapasztalata formálta ki. Az ázsiai puszták szélsőséges természeti viszonyai közt tökéletesen megfelelt a célnak. A kínai Nagy Faltól egészen a Kárpát-medencéig elterjedt. Ábrázolása már több ezer éves sziklarajzokon látható...
Az előadásban és a szemináriumi dolgozatban szó volt a jurta magyar vonatkozásáról, az eredeti mongol jurtáról, felállításáról, fő alkotóeleméről, a nemezről, belső kialakításáról, a világ több pontján is megtalálható modern, minden igényt kielégítő jurta hotelekről, a nomadizmusról, sőt, még egy hagyományos jurta lagzi is megelevenedik.
A témát a "Kelet népei" szemináriumra dolgoztam ki.

A japán népmeséről

Az "internetes gyakorlat" órára készített prezentációban a japán népmesék lényei elevenednek meg, tisztázásra kerülnek az egyes népmesei típusok, és a mai japán ember életében betöltött szerepük, végül pedig a papírszínházról (kamishibai) is ejtettem pár szót.

Kínai opera

A prezentáció a "Kelet népei" szemináriumra készült.
A kínai opera a világ legősibb színjátszása a görög dráma mellett. Bonyolult szimbolikájában fontos szerephez jut a színpad feng-shui szerinti elrendezése, a maszkok színe, és még rengeteg más tényező. Színészei sem csupán színészek, hanem akrobaták és a legkiválóbb operaénekesek is egyben, akik rendkívül szigorú oktatásban részesülnek kiskoruk óta, hogy színészekké válhassanak. Ebbe a világba enged betekintést az Oscar-díjas "Isten véled, ágyasom" című film.